„Balra át – jó, a bal maradjon a klasszikus bal...”

Elkezdődött a második hét is: vasárnap este még élénken meséltünk egymásnak az otthoni élményekről (az összes hétvégét érintő kérdésre adott válasz úgy kezdődött, hogy „nagyon rövid volt”), hétfő reggel pedig már ismét gyakorlóban sorakoztunk. Tantermi foglalkozások sora várt ránk: egészségügyi ismeretek, lőkiképzés, harcászat, vegyvédelem – laikusként el sem tudja képzelni az ember, mennyi mindent kell tudnia annak, aki a Haza védelmét választja hivatásul.
Kiképzőink egyúttal arra is felhívták a figyelmet: a katona elsődleges munkaeszköze a teste, ennek szellemében a katonai testnevelés különböző tárgyköreivel ismerkedtünk. Szakaszparancsnokunk a sport igazi mestere: megtudhattuk például, hogy a fagyit itt egészen másként fogyasztják (a fekvőtámasz egy nehezített formája, amely sajnos egyáltalán nem tartalmaz hűsítő édességet, cserébe a legedzettebbeknek is feladja a leckét). Nagyon motiváló, hogy a kiképzők is a kiképzendőkkel együtt edzenek, javítják az esetleges hibákat a végrehajtásnál, segítik a fejlődést.

Az erősítés mellett a látványon is dolgoztunk: az alaki foglalkozások során egyre több fogást ismertünk meg és gyakoroltunk be. Az alakizást talán a műugráshoz tudnám hasonlítani: amikor látja az ember, elképesztően egyszerűnek, szinte természetesnek tűnik, pedig valójában rengeteg apró részletre kell figyelni, és a legkisebb tévesztés is azonnal meglátszik. A szakasz- és rajparancsnokok hihetetlen türelemmel felügyelték munkánkat, mutatták be ezredszerre is a helyes végrehajtást – higgyék el, néha nem is olyan magától értetődő, melyik a jobb és a bal oldal…

 „Önök most már legalább két hete katonák, Önök is reprezentálják a Magyar Honvédséget. Kérem, ennek a szellemében töltsék a hétvégi eltávot és a hétköznapjaikat” - köszönt el tőlünk szakaszparancsnokunk péntek délután. Ugyan többször mondta már ezt közvetlen elöljárónk, most valahogy mintha mégis nagyobb súllyal csengenének vissza a fülemben a szavak: mi is reprezentáljuk a Magyar Honvédséget, az ország egyik legfontosabb szervezetét. Olyan hivatást választottunk, amely a legnemesebb célt, az ország és a lakosság védelmét foglalja magába, amely nem reggel fél 8-tól délután 4-ig tart. Úgy gondolom, az egységes katonai alapkiképzésnek ez is egy fontos eleme, hogy a gondolkodást, a látásmódot, a felfogást változtassa meg. Lassan, de biztosan látni az arcokon: egyre kevesebb a morgás, ha újra végre kell hajtani a sorakozót, igyekszünk javítani a tartást saját magunkon is, segítjük a kis társunkat, ha épp nem úgy rakja a lábait, ahogy kellene, hiszen tudjuk, értünk, miattunk van ez a 10 hét, kiképzőink már tudják, amit tőlünk elvárnak, nem a saját szórakoztatásukra történik a gyakorlás. A jövő héten terepen, élesben is kipróbálhatjuk az eddig elméletben tanultakat: mint elöljáróinktól megtudtuk, a harcászat gyakorlat nagy vízválasztó a katona életében. Egy hét múlva kiderül, ja, és a kaland egyötöde már eltelt! :)

A korábbi cikkek ide és ide kattintva tekinthetőek meg.

Fotó: honvedelem.hu