|
2016.07.10. 11:52 , Bencsik Mónika honvéd
Túl az első kiképzési héten.
„Nagyon meleg van ebben a ruhában!"
Nem az első alkalommal jártam Szentendrén, mégis sokféle érzés kavargott bennem, amikor kiszálltam toborzóink szolgálati autójából hétfő reggel a laktanya előtt. Elérkezett a nap, amit annyira vártam, amiről annyit hallottam a többiektől, akik már túl vannak rajta - ideje belevágni. Ahogy gyülekeztünk, szép lassan megindultak a beszélgetések is: ki honnan jött, milyen beosztásban dolgozik majd, mit vár a 10 héttől. 
Rövid adategyeztetés után szakaszokba szerveztek minket, megkaptuk az elhelyezési körleteket, egészségügyi ellenőrzések, néhány védőoltás, látogatás a ruházati ellátópontnál – az ebédidő előtt már a hálókörletben öltözködtünk. Az egyenruha első felvétele mindig kardinális pont – még élénken él bennem az emlék, amikor először kaptam meg a bocimintás felszerelést, azt se tudtam, mit mivel és hogyan vegyek fel: téli, nyári, 90 mintájú, 2000 mintájú, erdei vagy trópusi... Most viszont hatalmas helyzeti előnyöm volt, amelyet kihasználva kis társaimmal gyorsan és hatékonyan bújtunk a hadi gyakorló öltözetbe, majd alakzatban vonultunk a legénységi étkezde felé. Estig kialakult a körlet- és szekrényrend, megismertük a sorakozóra, létszámellenőrzésre, takarodóra, ébresztőre vonatkozó szabályokat. Az arcok minden pénzt megértek, amikor a reggeli ébresztő 5:30-as időpontja elhangzott, talán csak akkor rémültek meg jobban az emberek, amikor meglátták, hogy konzerv van vacsorára… :) "Csinálja az elejétől a szabályzat szerint, mert sosem fogja megtanulni!” Kedd reggel Bozó Tibor dandártábornok, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka tartotta meg feladatszabását a ránk váró 10 hetet illetően, valamint bemutatta a személyi állomány azon tagjait, akikkel a legtöbb időt töltjük majd. Megkezdődtek a tantermi foglalkozások, információvédelem, jogi ismeretek, munka-, környezet- és balesetvédelem, a Szolgálati Szabályzat, logisztika, szervezeti felépítés egészen az alapoktól. Az első pillanatoktól alakzatban vonultunk, a katonai kommunikáció szabályai alapján kellett kérni, kérdezni, jelenteni, szoktattak minket a függelmi rendszerhez, ami szerintem nagyon hasznos dolog, de nem egyszerű. Szabadidőnkben igyekeztem körlettársaim számtalan kérdését megválaszolni, este kis táblázatot rajzoltam nekik a rendfokozatokkal – amikor másnap előjött az egyik foglalkozáson, összemosolyogtunk, ők ezt már tudják! Körletparancsnokokat jelölt ki szakaszparancsnokunk, megkezdődtek a rajszemlék, a rajszemlék alatti kikérdezések, rákényszerítenek minket a folyamatos tanulásra, ami a ciklusvégi és a záróvizsga eredményessége szempontjából szintén nélkülözhetetlen.  „Maga át fogja ugrani azt a falat!”
Az esti szabadidő alatt kiképzőink néha kisebb csoportokban is beszélgettek velünk, minden kérdésünkre készséggel válaszoltak, és biztosítottak minket arról, mindent meg fognak tenni azért, hogy minél többen sikeresen teljesítsük az alapkiképzést. Nem titkolt mumusom az akadálypálya, nem vagyok egy kifejezett atléta alkat: az egyik kiképzőnk azt mondta, ha igyekszünk, összeszedjük magunkat, minden menni fog, és még én is átlendülök azon a két méteres falon, minden fejben dől el. A lányokkal véd- és dacszövetséget kötöttünk: együtt tanulunk, segítjük egymást, és együtt végigcsináljuk a 10 hetet, igazi katonák leszünk! A csütörtöki tájékoztató jellegű fizikai felmérésen szépen húztuk egymást a 3200 méter futáson, igyekeztünk a legjobbat kihozni magunkból és a másikból is. Nos, már csak 9 hét... :)
A cikksorozat első része ide kattintva olvasható.
Fotó: archívum
|
|