https://www.hadkiegeszites.honvedseg.hu/cikk/4581
Immár 17 éve, hogy a fehér köpenyt terepmintás egyenruhára, ápolónői feladatait pedig a katonai hivatásra cserélte. Honvédségi pályáját 2001-ben a toborzó irodák megalakulásával egy időben kezdte szerződéses törzsőrmesterként. A toborzás egész katonai pályafutását végigkísérte, jelenleg a Toborzó és Érdekvédelmi Osztály megbízott osztályvezető-helyettese: ő Vitár-Bus Krisztina őrnagy.
Sok esetben előfordul, hogy valamilyen gyerekkori emlék, egy meghatározó élmény miatt választ valaki később felnőttként hivatást. Önnek volt esetleg ilyen indíttatása, ami később a katonai pálya felé „terelte”?
Hét éves voltam, amikor a testvérem, Bus Gábor nyugállományú ezredes elkezdte a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát. Hétvégeken mindig egyenruhában járt haza, így már elég korán eldöntöttem, hogy én is ilyen egyenruhát szeretnék viselni. A családban mi ketten választottuk a katonai pályát. Kislánykoromban sokat mosolyogtak rajtam, mert mindig azt mondtam, hogy egyszer én is „piros csíkos” nadrágot fogok viselni. Gyermekkoromban két álmom volt: ápolónő, vagy katona szeretem volna lenni.
Az álmok sok esetben csak álmok maradnak, de szerencsére, ha valaki tesz érte, elérheti azokat.
Igen, és én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindkét gyermekkori álmom valóra vált. Az Egészségügyi Szakiskola befejezése után a honvédkórházban helyezkedtem el. Az egészségügyben dolgoztam, de mégis katonák között voltam. Az intézmény katonai rend szerint működött, annak ellenére is, hogy a nővérek és az orvosok még nem viseltek rendfokozatot a fehér köpenyen. Nagyon szerettem az egészségügyet, de 8-9 év elteltével nagyon elfárad az ember. Az élet úgy hozta, hogy 2001-ben váltottam, és az ápolói köpenyt katonai egyenruhára cseréltem. A toborzó irodák megalakulásakor az MH Hadkiegészítő és Kiképző Parancsnokság (MH HKP) Központi Toborzó Osztályára kerültem mint szerződéses törzsőrmester, ahol adminisztrátori feladatokat láttam el. A váltás előtt Szabó József alezredessel (ma Szabó József ezredes, Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség Humánszolgálati Osztály, osztályvezető) találkoztam személyi beszélgetésen, sokat beszélgettünk a váltásról, rengeteget segített nekem, a testvérem után ő volt a következő, aki hatással volt a pályámra. A mai napig jó a kapcsolatunk, ami nagyban megkönnyíti a közös munkát, hiszen a Humánszolgálati Osztály osztályvezetőjeként szakmai elöljárója a Toborzó és Érdekvédelmi Osztálynak.
Hogyan alakult tovább a pályája immár egyenruhásként?
Amikor 2003. június 30-án megszűnt az MH HKP, a Petőfi laktanyába, az akkori Egészségvédelmi Intézetbe kerültem. A Magyar Honvédség 2003-ban beiskolázott az akkori pécsi műszaki főiskolára, ahol műszaki szakoktatói diplomát szereztem. Ebben az évben vezényeltek alapkiképzésre is, ahol nagyon sok mostani kollégával találkoztam. Akkor még három hónapig tartott az alapkiképzés, nagyon hideg időben, mínusz tíz fokban harcászkodtunk, és nagyon élveztük (nevet). 2005-től lehetőségem lett újra a toborzással foglalkozni. A Pest Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság akkori parancsnoka, Ipcsics József ezredes tette lehetővé, hogy újból toborzó szakterületre kerülhettem. Ekkor Budapesten még két toborzó iroda működött, az egyik a Dózsa György úton, a másik pedig a jelenlegi iroda helyén, az Alkotás úton volt; mi a Dózsa György úton dolgoztunk. Mi jártunk rendezvényekre, az Alkotás úti kollégák látták el az ügyfélszolgálati feladatokat. Ez év szeptemberében léptettek elő főtörzsőrmesterré, majd az 5. szerződéses szolgálati év leteltével kérvényeztem hivatásos állományba vételemet. A Kelet- és Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság 2007-es megalakulásakor az Alkotás úti irodába kerültem át mint toborzó beosztott. Egy évvel később, 2008-ban századossá léptettek elő, és az Alkotás úti iroda irodavezető-helyettesévé neveztek ki. 2009-ben ismét beiskoláztak, ekkor a Szent István Egyetem marketing-üzletkommunikáció szakát végeztem el. Fontos változást hozott az életemben, hogy 2009 őszén a kecskeméti toborzó iroda irodavezető-helyettesi helye megüresedett. Mivel szükség volt a segítségemre, Kecskemétre költöztem. A tervek szerint két évet töltöttem volna el itt, amelyet követően vissza szerettem volna kerülni Budapestre, hiszen már megvolt a jelölt a beosztásra. Az élet azonban közbeszólt: Kecskeméten megismerkedtem a későbbi férjemmel, így Szolnokra költöztem, és 2011-ben megszületett a kisfiunk, Zsombor.
A kelet- és nyugat-magyarországi parancsnokságok megszűnését követően 2011. november 15-én létrejött az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság. A személyi beszélgetésen kiderült, hogy én Budapestre kerültem állományba a Toborzó és Érdekvédelmi Osztályra toborzó főtisztként. Azóta is itt szolgálok, 2017 szeptembere óta az osztály megbízott osztályvezető-helyettese vagyok, valamint a parancsnok döntése alapján december óta én látom el az osztályvezetői feladatokat.
Több mint egy évtizede foglalkozik toborzással: miért maradt ezen a szakterületen?
A katonai toborzás hosszú történelmi múltra visszatekintő, komoly hagyományokkal rendelkező tevékenység, amely minden időszakban a haderő mindenkori aktuális személyi szükségletéhez igazodott. Ebből adódik, hogy a toborzás egy nagyon érdekes és szerteágazó feladat. A sorkatonai szolgálat felfüggesztésével egyre nagyobb kihívást jelent a szerződéses katonaállomány megszerzése és megtartása, amely nagyban összefügg az ország munkaerő-piaci jellemzőivel, a hadsereg társadalomban elfoglalt helyével és megítélésével. A mi feladatunk, hogy minél több emberhez eljussunk, megtaláljuk azokat az embereket, akiknek a katonai szolgálatvállalás a haza iránti elkötelezettséget, kalandvágyat és a katonai tevékenységek iránti vonzalmat jelenti. Emellett gyakran megoldást nyújthatunk életvezetési problémákra is. Ami még igazán érdekessé teszi a toborzást, hogy sokféle emberrel találkozunk. Ők különböző végzettséggel rendelkeznek, más-más társadalmi réteget képviselnek, ettől függetlenül mindenkivel meg kell találni a megfelelő hangot. Sokan vallják, hogy tíz év után már váltani kell, de szerencsére a toborzásban mindig vannak olyan új célkitűzések, amiért érdemes folytatni. Sosem éreztem, hogy elég volt, a toborzásban nem lehet leülni, itt mindig meg kell újulni. Motivációt azonban máshonnan is kapok: a honvédelmi versenyek, a kadét programok, a honvédelmi neveléssel kapcsolatos feladatok során látjuk a gyerekek szemében a csillogást, látjuk bennük az elhivatottságot a haza szolgálata iránt - ez nagyon sokat jelent.
Hivatásunkból kifolyólag rengeteg honvédségi rendezvényen jár, hiszen ahová csak tudjuk, elvisszük magunkkal. Szereti az egyenruhát, bár egyelőre az autók még jobban lekötik. Most még a műszaki vonal iránt érdeklődik, de ha katona akar majd lenni, nem fogom lebeszélni róla. Azt pedig csak remélni tudom, hogy legalább olyan sikeres lesz a pályája, mint az édesapjáé vagy az enyém.
Toborzóként talán már sok százszor, vagy akár több ezerszer is elmondta, így valószínűleg nem éri váratlanul a kérdés: véleménye szerint miért jó döntés a Magyar Honvédségnél szolgálni?
A biztos egzisztencia elérhetősége, a kétségtelenül fontos és értékes feladatok teszik vonzóvá a szerződéses katonai szolgálatot. Olyan emberek számára alternatíva, akik képesek élni e lehetőséggel, és fontosnak érzik hazájuk szolgálatát. Azt gondolom, hogy a Magyar Honvédség egy olyan szervezet, amely képes az utat biztosítani az említett célok eléréséhez azok számára is, akik a civil társadalomban (bizonyos értelemben) nehézségekkel küszködnek.
Az eddig megszerzett tapasztalatai alapján milyen célokat fogalmaz meg a jövőre nézve?
Legfontosabb feladatunknak tekintem a szükséges létszám biztosítását mind a szerződéses, mind a tartalékos szolgálatra egyaránt. Mint minden másban, a toborzásban is követnünk kell a társadalmi változásokat, a technológiai fejlődést az emberek igényeit. Legfőbb célcsoportunk a fiatalok, ezért nyitnunk kell az internet felé, az ő köreikben legnépszerűbb eszközöket, felületeket, kell használnunk. Ilyen például a Facebook vagy az Instagram, ezeket nekünk is ismernünk és aktívan alkalmaznunk is kell. Emellett természetesen más kommunikációs eszközök bevetésére is szükségünk van ahhoz, hogy tudjuk teljesíteni az elvárásokat: minél több embert biztosítsunk a Magyar Honvédség állományába. A toborzás fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen jelenleg kizárólag a toborzó rendszeren keresztül lehet a honvédségbe bejutni. Tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy a katonai toborzók felkészült szakemberek, ismereteiket, módszereiket folyamatosan a célcsoportok elvárásaihoz képesek igazítani, ami alapfeltétel az eredményes toborzáshoz. Ez azért is rendkívül fontos, mivel a toborzó az első katona, akivel a polgári személyek a Magyar Honvédség részéről találkoznak. Emiatt az első benyomás nem csak a jelentkező szempontjából fontos, hanem kihat a Magyar Honvédség egészével kapcsolatos véleményére is. Elengedhetetlen, hogy a toborzó kiválóan felkészült és a lehető legjobb szakértő legyen, illetve a munkáját szakszerűen végezze. A toborzóknak olyan képességekre van szükségük, amellyel „el tudják adni” a katonai szolgálatot, valamint rendkívül látványos, hatékony formában be tudják mutatni a katonai pálya nyújtotta előnyöket az érdeklődőknek. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom a toborzók folyamatos felkészítését, továbbképzését. Szeretném elősegíteni, hogy a toborzás, illetve a toborzó kollégák olyan elismerést kapjanak, mint amilyet a 2001-es pályakezdésemkor kaptunk. Örömmel mondhatom, hogy a 2017-es évben a toborzási létszámmal meghaladtuk az előző éveket, ami nagyon kemény munkával járt, de remélem, ez azt is jelenti egyúttal, hogy jó úton járunk.
Végezetül kit jelöl meg következő interjúalanyként?
Akinek igazán érdekes a katonai pályája, ő Terenyi Krisztina százados, hiszen csapatnál is dolgozott: vele szívesen olvasnék egy hasonló anyagot.
Fotó: a szerző felvételei