https://www.hadkiegeszites.honvedseg.hu/cikk/3608
A hatodik hét is eltelt az egységes katonai alapkiképzésből.
„Törzsőrmester, értse meg, tönkretesz ez a hadsereg…”
Katonai testneveléssel kezdődött a hatodik hét az MH Altiszti Akadémián: az egyenruhás kötelékfutást sajátítottuk el. Először erőteljes kilépéssel, majd tapsolással jeleztünk minden második bal lábra érkezést, végül pedig motivációs énekkel színesítettük a mozgást. Másfél óra után azért kezdett csökkenni a lendület és a hangerő is, de nagyon élveztük a foglalkozást. A nap hátralévő részében szárazon gyakoroltunk a keddi, szerdai és csütörtöki napokra, hiszen ismét Izbégre települtünk ki: újabb lőgyakorlatokat, elméleti és gyakorlati felméréseket kellett teljesítenünk.
„Bárcsak én is ilyen érdekeseket lőhettem volna a kiképzésen, mint most maguk!”
Izgalmas tárgykörökkel foglalkoztunk a héten: különleges alap- és békeműveleti lőgyakorlatokat lőttünk. A különleges alap lőgyakorlaton 4, 7, 10 és 15 méternyire lévő körös mellalakokat kell leküzdeni gépkarabéllyal, a cél a kapáslövés, azaz a célzás nélküli tüzelés begyakorlása. A béketámogató gyakorlat célja pedig a halálos sebesítés nélküli találat elsajátítása: az anatómiai lőlapon kizárólag a végtagok lőhetők, a torzó találata érvényteleníti a feladat végrehajtását; ezt a típust pisztollyal és karabéllyal is teljesíteni kell. Emellett továbbra is gyakoroltuk a fegyverek szét- és összeszerelését, a pontos célzást, a tüzelőállásváltást, valamint a tüzelési testhelyzetek pontos kivitelezését, hogy készségszinten sajátítsunk el mindent. A száraz gyakorláson feladat volt a csukott szemmel történő tárazás, ki- és bebiztosítás, töltőfogás, a lőtéren mindezt bár nyitott szemmel, de bal kézzel gyakoroltuk – annyit elmondhatok, egyik sem könnyebb a másiknál.
„Két hete meg se tudtam tartani a karabélyt normálisan, ma kiválót lőttem!”
A sok fegyveres alaki, harcászati és lőtéri foglalkozás, na meg a speciális fekvőtámaszok meghozták az eredményt: rengeteget erősödtünk karban (is), könnyebben boldogulunk pisztollyal, karabéllyal egyaránt, ami nagy sikerélmény a katonáknak. Mindenkinek sikerült legalább megfelelő szinten teljesíteni a lőgyakorlatokat, döntő többségben voltak a jó és kiváló eredmények, de a legfontosabb, hogy balesetmentesen hajtottuk végre a feladatot.
„Ugye, fiúk, szép élet a katonaélet!”
Nincs menet menetdal nélkül: a héten a Mecséri-nótát, az az a Százados úr, sejhaj kezdetű katonaéneket sajátítottuk el, vagyis inkább próbáltuk elsajátítani: az biztos, hogy a kiképzőkből a döbbenettől a teljes kétségbeesésen át a nevetésig mindent kihoztunk, amit csak lehetett. Az egyik délutánon közös bakancstakarítást rendeltek el napirendellenőrzőink, hogy együtt gyakoroljon a két szakasz, amikor is esni kezdett az eső: ilyen időben a katona csak nem marad bezárva! Karbantartás vége, esővédőt fel, irány az alakuló tér! Telefonügyeletes helyettes szolgálati kötelmeimet teljesítve én csak a századszint ablakából szemlélhettem a feladatot, de örömmel láttam, senkinek sem szegte kedvét egy kis víz, zengett az udvar, egyszerre mozgott a század, aztán csak előbújt az az aprócska elégedett mosoly az őrmester és törzsőrmester urak arcán. Amikor azt mondtam a kis társaimnak, sajnálom, hogy nem mehettem ki velük, értetlenül néztek rám: ők kinn áztak, amíg én benn a melegben ülhettem. Nos, ők nem látták, amit én: ott kinn már nem csak két szakasz, hanem egy igazi csapat állt.
Fotó: Ifju Tímea főhadnagy
Katonai testneveléssel kezdődött a hatodik hét az MH Altiszti Akadémián: az egyenruhás kötelékfutást sajátítottuk el. Először erőteljes kilépéssel, majd tapsolással jeleztünk minden második bal lábra érkezést, végül pedig motivációs énekkel színesítettük a mozgást. Másfél óra után azért kezdett csökkenni a lendület és a hangerő is, de nagyon élveztük a foglalkozást. A nap hátralévő részében szárazon gyakoroltunk a keddi, szerdai és csütörtöki napokra, hiszen ismét Izbégre települtünk ki: újabb lőgyakorlatokat, elméleti és gyakorlati felméréseket kellett teljesítenünk.
„Bárcsak én is ilyen érdekeseket lőhettem volna a kiképzésen, mint most maguk!”
Izgalmas tárgykörökkel foglalkoztunk a héten: különleges alap- és békeműveleti lőgyakorlatokat lőttünk. A különleges alap lőgyakorlaton 4, 7, 10 és 15 méternyire lévő körös mellalakokat kell leküzdeni gépkarabéllyal, a cél a kapáslövés, azaz a célzás nélküli tüzelés begyakorlása. A béketámogató gyakorlat célja pedig a halálos sebesítés nélküli találat elsajátítása: az anatómiai lőlapon kizárólag a végtagok lőhetők, a torzó találata érvényteleníti a feladat végrehajtását; ezt a típust pisztollyal és karabéllyal is teljesíteni kell. Emellett továbbra is gyakoroltuk a fegyverek szét- és összeszerelését, a pontos célzást, a tüzelőállásváltást, valamint a tüzelési testhelyzetek pontos kivitelezését, hogy készségszinten sajátítsunk el mindent. A száraz gyakorláson feladat volt a csukott szemmel történő tárazás, ki- és bebiztosítás, töltőfogás, a lőtéren mindezt bár nyitott szemmel, de bal kézzel gyakoroltuk – annyit elmondhatok, egyik sem könnyebb a másiknál.
„Két hete meg se tudtam tartani a karabélyt normálisan, ma kiválót lőttem!”
A sok fegyveres alaki, harcászati és lőtéri foglalkozás, na meg a speciális fekvőtámaszok meghozták az eredményt: rengeteget erősödtünk karban (is), könnyebben boldogulunk pisztollyal, karabéllyal egyaránt, ami nagy sikerélmény a katonáknak. Mindenkinek sikerült legalább megfelelő szinten teljesíteni a lőgyakorlatokat, döntő többségben voltak a jó és kiváló eredmények, de a legfontosabb, hogy balesetmentesen hajtottuk végre a feladatot.
„Ugye, fiúk, szép élet a katonaélet!”
Nincs menet menetdal nélkül: a héten a Mecséri-nótát, az az a Százados úr, sejhaj kezdetű katonaéneket sajátítottuk el, vagyis inkább próbáltuk elsajátítani: az biztos, hogy a kiképzőkből a döbbenettől a teljes kétségbeesésen át a nevetésig mindent kihoztunk, amit csak lehetett. Az egyik délutánon közös bakancstakarítást rendeltek el napirendellenőrzőink, hogy együtt gyakoroljon a két szakasz, amikor is esni kezdett az eső: ilyen időben a katona csak nem marad bezárva! Karbantartás vége, esővédőt fel, irány az alakuló tér! Telefonügyeletes helyettes szolgálati kötelmeimet teljesítve én csak a századszint ablakából szemlélhettem a feladatot, de örömmel láttam, senkinek sem szegte kedvét egy kis víz, zengett az udvar, egyszerre mozgott a század, aztán csak előbújt az az aprócska elégedett mosoly az őrmester és törzsőrmester urak arcán. Amikor azt mondtam a kis társaimnak, sajnálom, hogy nem mehettem ki velük, értetlenül néztek rám: ők kinn áztak, amíg én benn a melegben ülhettem. Nos, ők nem látták, amit én: ott kinn már nem csak két szakasz, hanem egy igazi csapat állt.
Fotó: Ifju Tímea főhadnagy