Együtt érző részvéttel, a „Katonai szolgálat halottjaként” vett végső búcsút az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság néhai Haulikné Varga Szilvia törzszászlóstól, az 1. Katonai Igazgatás Központ (Budapest) kegyeleti részlegének egykori munkatársától. Rokonok, barátok, egykori munkatársak, katonatársak és ismerősök búcsúztak néhai Haulikné Varga Szilvia törzszászlós ravatalánál 2016. május 11-én, szerdán délben a Sződligeti temetőben.

A katonai tiszteletadással zajló megemlékezés a Himnusz meghallgatásával kezdődött, melyet az MH BHD Budapest Helyőrségi Zenekar játszott el. Ezt követően Nagy Gyula őrnagy, az 1. Katonai Igazgatási Központ kegyeleti részlegvezetőjének megrendítő búcsú beszéde következett. 

Nagy Gyula őrnagy elmondta, a születés és az elmúlás a természet örök, mindenre érvényes törvénye. Tudjuk, hogy minden, ami egykor keletkezett, elmúlik egyszer, de a földi élettől való megválás mindig megrendítő. A civil társadalom a honvédségről és a katonákról alkotott értékítéletében a katona olyan embert testesít meg, aki az élet kritikus helyzeteiben, nehéz pillanataiban is ura érzelmeinek, könnyeinek. Kihangsúlyozta, hogy a katonák is érző szívű emberek, még akkor is, ha a hivatásukkal együtt járó feszes fegyelem, a parancsadás és számonkérés, az átlagosnál keményebb és tempósabb élet és katonai szolgálat ezt nem engedi láttatni. 

„Életét nem lehet pár gondolattal összefoglalni, de emléket állítani és emlékezni rá, talán igen. Sajnos emlékezni és búcsúzni jöttünk.” Nagy őrnagy felidézte Szilvia életének legfontosabb állomásait. Végül pedig ezekkel a megható sorokkal zárta beszédét: „Azt mondják, amikor meghal valaki, egy csillag lehullik az égről. Bajtársunk halála napján is lehullott egy csillag, mely valaha fényesen ragyogott. A csillag is született és meghalt. Köszönjük, hogy eddig ragyogtál és mint régen a tengerészeknek a csillagok, oly sokaknak közülünk mutattad példáddal az utat.” 

Ezután Kóczán Árpád, katolikus tábori lelkész liturgikus búcsú szertartása következett. A búcsúztatás végén díszlövés, a Szózat, valamint a díszzászlóalj tiszteletadása mellett a Magyar takarodó hangjai tették még meghatóbbá a búcsúzás pillanatait. 

Tisztelt Törzszászlós Asszony, Szilvia, köszönjük a szolgálatot! Emléked kegyelettel őrizzük!