Művészeti alkotásokat láthatunk, több zászló a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején készült – mondta Nagy Zoltán alezredes, a debreceni 2. Hadkiegészítő és Toborzó Központ parancsnoka. Hozzátette, az utolsó sorkatonák 2004-ben szereltek le, a kötelező szolgálatot 136 év után függesztették fel Magyarországon. A kiállítást eredetileg 2020 tavaszára tervezték, de a pandémia közbeszólt, és csak most tudták megrendezni. Ennyi zászlót egy helyen manapság már ritkán láthatunk.

A katonák általában lepedőjükből készítették leszerőzászlójukat, melyet a bajtársak rajzai és aláírásai színesítettek. A leszerelés pillanatáig a zászlókat gondosan elrejtették, különösen a körletszemlék alkalmával. Egy-egy zászló akár fél évig is készülhetett, ezzel párhuzamosan a fiatal bakák „vágták a centit”.

„Ehhez egy 150 cm-es szalagot használtunk, a darabkákat betettem egy kis dobozba és elástam a laktanyában” – emlékezett vissza az egyik kiállító, Hegedűs Attila, aki konyhai kisegítő volt Mezőcsáton. A híradó alakulat önellátó volt, így malacokat is neveltek a laktanyában, feldolgozásukban rendszeresen segédkezett. Szívesen gondol vissza erre az időszakra. „Megtanultunk például korán kelni vagy szépen összehajtani a ruháinkat. Mindig megvicceltük a tiszteket azzal, hogy nem is varrtuk vissza a gombjainkat” – összegzett Attila, aki jelenleg óvodai karbantartóként dolgozik.

Cservák Gábor mentőtechnikus sem várta a kötelező szolgálat végét, elmondása szerint neki nem okozott gondot, hogy fegyelmezetten viselkedjen, vagy rendet tartson maga körül. Perecsén szolgált a határőrségnél, akkoriban sok keletnémet állampolgár jött át hozzánk. Ugyan a mentős hivatás mellett döntött, de szívesen lett volna katona.

A leszerelőzászlók közelebb hozhatják a sorkatona éveket a fiatalokhoz, akik ezt már nem élhetik át – mondta Nagy Géza őrnagy, a Borsod megyei toborzóiroda vezetője. Hangsúlyozta, a zászlók nem véletlenül az egyetemen kaptak helyet, az intézmény elhivatottan támogatja munkájukat, toborzóirodát is nyithattak itt két évvel ezelőtt.

Az érdeklődők a kiállítás megnyitója után Hadisírgondozó Szimpóziumon vettek részt, ahol sok hasznos tanácsot kaptak a háborúkban elesett családtagjaik felkutatásához, melyhez jó kiindulópont például a FamilySearch nevű oldal. Arról is hallhattak, hogy milyen nehézségekbe ütköznek a hadisírgondozással foglalkozó katonák, amikor hősi halottak után kutatnak, vagy az I. világháború Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonáit szeretnék összegyűjteni.

Az eseményen kadét osztályok is részt vettek, akik megismerhették a világháborúk Borsod megyei vonatkozásait, például a miskolci 10. Honvéd Gyalogezred történetét és a megye alakulatainak harcait a II. világháború keleti frontján. A diákoknak különösen tetszett a katonai szolgálat sajátos nyelvhasználatáról szóló előadás, amelyet dr. Fazekas Csaba egyetemi docens tartott. „Lemegyünk csellóra és málházunk páncélost” – ezt már a katonák között is csak kevesen értik, de az előadó elárulta, mit is jelent: a sorkatonák azelőtt mondták, mielőtt a konyhán magukhoz vették napi konzervadagjukat.

A tárlatot – amelyen Vaskó-Vasas László magángyűjteménye is látható – június 3-ig lehet megtekinteni.