Gangler ezredes a délelőtt folyamán részletes és érdekes bemutatót tartott a repülőtér történelméről, amely egy igazi sikertörténet. A 2001-es, szinte bezárás előtti állapotból jutottak el – számos beruházáson, átszervezésen és felújításon keresztül- a mai állapotig. Előadásában többek között beszélt a meglévő épületek felújításáról, új infrastruktúra kialakításáról, a város és az alakulat példaértékű kapcsolatáról.
Az alaprendeltetésből adódóan a bázisrepülőtér a Magyar Honvédségnél rendszeresített repülőeszközök fogadása, a nyugati régió légi kutató-mentő készenlét biztosítása mellett a bajba jutott repülőeszközöknek nyújt segítséget, valamint ejtőernyős szakszolgálatot lát el. Ezen kívül feladata a Befogadó Nemzeti Támogatás keretében a Pápára települt szövetséges erők biztosítása 12 nemzet részvételével, valamint együttműködési megállapodás (MoU) értelmében a Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) és a NATO Légiszállítást Irányító Ügynökség (NAMA) munkáját is közvetlenül segítik Magyarországon. Óriási területről van szó, egy olyan képesség megtartásáról és fejlesztéséről, amely a Magyar Honvédség NATO-ban betöltött szerepében is kiemelten fontos.
Az ide települt 3 db C-17 típusú szállító repülőgép és az ezeket koordináló külföldi és magyar kiszolgálószemélyzet hatása a magyar fejlesztésen túl is érezhetően sokat jelent a város és a honvédség kapcsolatában, kezdve az angol óvoda-iskolarendszeren át a 83-as út biztonságossá tételén keresztül a mindennapi minősítésig a közös munkában.
Az előadás után Soproniné Szabó Éva zászlós, az alakulat protokoll zászlósa bemutatta a repülőtér helytörténeti kiállítását, ahol egyéb relikviák mellett láthattunk fekete dobozt, katapult kart, de beszélt két kiváló korábbi parancsnokról is, akikért tűzbe mentek az embereik. Egyikük az a vitéz Bertalan Árpád, akinek nemrégiben vette fel a nevét a korábbi MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred. Itt kezdték el pályafutásukat – hajózó tisztként - Farkas Bertalan és Magyari Béla űrhajósok is.
Ebéd után Patkó Andrea őrmester, protokoll altiszttel körbejártuk a laktanyát. Megtekintettük a mentőhelikoptert és annak UAZ-ra épített akkumulátorait, valamint azokat a helikoptereket, amelyeket a katonák szabadidejükben szinte a semmiből újítottak fel. Sajnos egyik C-17-es sem volt a bázison, de láttuk a bázis speciális tűzoltójárműveit, valamint az irányítótoronyba is bemehettünk.
Fotó: a szerző felvételei