A motoros védőszentekhez intézett imáink meghallgatásra kerültek, mert az időjárás igazán kegyes volt kis csapatunkhoz, így pénteken és szombaton is verőfényes napsütésben róttuk a kilométereket. Péntek kora reggel vágtam neki a közel 1100 km-es útnak, délutánra a Felsőtárkány – Lillafüred útszakasz látványos szerpentinjéhez érve meglepődve tapasztaltam az út kiváló minőségét.

Szálláshelyünkre, a Magyar Honvédség Mályiban lévő kiképzési oktatási regeneráló központjába (KORK) érkezve örömmel láttam, hogy megérkezett az „erősítés”, Durgó Tamás százados, az 1. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda (KIÉI) vezetője és kis csapata Kecskemétről. A szálláshelyek elfoglalását követően kellemesen megvacsoráztunk és átbeszéltük a másnapra tervezett túra útvonalát.

Szombat reggel Miskolcon csatlakozott hozzánk Sille Árpád őrnagy, a 6. KIÉI vezetője és hét motoros társa Nyíregyházáról. Az első tervezett pihenő Lillafüreden volt, ahol megcsodáltuk a Palota Szálló impozáns épületét, illetve a Hámori tavat, majd rövid kávé szünetet követően vágtunk neki a Bükk déli oldalán végigfutó Lillafüred – Felsőtárkány szerpentinjeinek. Megérkezésünk után tovább gurultunk Szilvásváradra, ahol rövid tanakodás és parkolóhely keresés után elfogyasztottuk ebédünket. Az ebédet követően kicsit megfogyatkozott csapatunk, a Kecskemétről és a Nyíregyházáról érkezett barátok egy része családi programra való hivatkozással, a hazafelé vették az irányt.

A megmaradt „keménymag” Sille Árpád, Szabó Barnabás és szerény személyem a Szilvásvárad - Lázbérc szakasszal folytattuk utunkat. A víztározónál egy Trabant autós találkozóhoz érkeztünk, ahol sok szépen felújított, szinte eredeti állapotában megőrzött járművet láttunk. A vízparton tett séta után a Bükk talán legszebb része várt ránk, sajnos ezen a szakaszon találtuk a legrosszabb minőségben az útburkolatot motortúránk során, szinte már off road típusú utakon kellett gurulnunk, főképp, a Mályinka - Bánkút útvonalon. A Mályinka fölött található új építésű kilátóból megcsodáltuk a Bükk északi lankáit, illetve a háttérben felsejlő magas Tátra csipkés hegyvonulatait.

Bánkútra beérkezve a Fehér Holló fogadó parkjában, szinte golfpálya minőségű füvön, árnyékban elheveredve tartottunk rövid pihenőt. Ezt követően neki vágtunk az utolsó szakasznak, a Bánkút – Lillafüred – Mályi útnak. Újhután megálltunk a Fazola Kohónál, ami Miskolc ipartörténeti műemléke. Vasárnap reggeli után a csapattól búcsút vettem, hiszen vissza kellett érjek Veszprémbe.