Halálának 50. évfordulója alkalmából emlékeztek meg január 17-én sédeni dr. Ambrózy György (1885-1970) huszár őrnagyról  a Magyar Honvédség Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hadisírgondozó Részlege kezdeményezésére Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A megjelenteket Komiszár Dénes tartalékos főhadnagy, hadisírgondozó részlegvezető köszöntötte, amelyen az Ambrózy család tagjai, Tuzsér Község képviselői, Ferkovics Tibor polgármester és Klicsu Ferenc alpolgármester is részt vett. A megemlékezésen a Budapest Helyőrség Dandár katonái díszőrséget adtak.

Dr. Sallay Gergely főtanácsos, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője, Ambrózy György hagyatékának kutatója beszédében kitért Ambrózy életrajzára, kiemelve a Mária Terézia Katonai Rend lovagkereszt elnyerésének körülményeit: elmondta, Ambróczy huszár őrnagy a Kamenyec-Podolszkij térségébe beszorult 1. lovashadosztályhoz – mint a 7. „Vilmos” huszárezred főhadnagya – nehéz terepviszonyok között, helyenként ellenséges géppuskatűzben, 100 km-t lovagolva juttatta el a visszavonulási parancsot, így mentve meg bajtársait a biztos haláltól.

A huszár őrnagy 1932-ben feleségül vette özvegy Lónyay Pálma grófnőt, majd tuzséri és ibrányi földbirtokain gazdálkodott, Európa-hírű mintagazdasággá fejlesztve mindkettőt, amelyért a település első díszpolgárává választotta 1936-ban. Ezt követően 1939-40 között Mándokon és Mátészalkán mintegy két hónapig őrzászlóaljparancsnok volt, 1940-ben pedig megjelent „A magyar csatakép” című munkája, amely a magyar tárgyú csatakép-ábrázolások áttekintése a művészet és a történelem összefüggéseinek szempontjából. Később Ambrózy és három társa szerkesztésében napvilágot látott „A rendjelek és kitüntetések történelmünkben” című kitüntetéstörténeti alapmű is. 1944-ben már aktívan részt vett az ellenállás megszervezésében. A németek és nyilasok üldözései elől csak nagy nehézségek és bujdosás árán sikerült megmenekülnie, de ezalatt is tevékenykedett, fenntartotta az összeköttetést ellenállási körökkel, a politikai vagy felekezeti okokból üldözötteket pedig minden eszközzel, önfeláldozóan segítette. Minden gazdasági, kulturális és társadalmi érdeme, valamint a német megszállás és a nyilas uralom ideje alatti ellenálló tevékenysége és üldöztetése ellenére a második világháború után földjeit elvették, majd 1950. július 24-én katonai szolgálata után járó nyugdíját és a Mária Terézia rendi illetményét is megvonták – igaz, nyugdíját ugyanebben az évben visszakapta.

Sédeni dr. Ambrózy György huszár őrnagy 1970. január 18-án, 85 éves korában hunyt el Budapesten, arcképe bekerült a Somogyi Győző-féle „Magyar Hősök Arcképcsarnokába”.

A megemlékezés koszorúzással zárult, a megyei hadisírgondozók nevében Kertész József százados rótta le tiszteletét.