A Nagy Háború centenáriumának évében pályázatot hirdettek katonasírok megújítására, rendbe tételére. Ezen pályázat keretében újult meg Szathmári Károly és Zsebők Gábor síremléke is: a hősi halott katonák végső nyughelyeinek újraszentelésén az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság Veszprém megyei munkatársai is részt vettek.
A rendezvény 15 órakor Somlai Veronika nyitóbeszédével kezdődött: ezt követően Istvánfalvi Sándor, Szentgál község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szabó György alezredes mondott egy imát a hősökért. Sz. Csordás Éva Juhász Gyula és Babits Mihály műveiből készített összeállítását mondta el, majd a Szentgáli Banda játszott katonadalokat.
Beszédet mondott Hegyi Sándor nyugállományú őrnagy, aki saját kutatási eredményeit osztotta meg a jelenlévőkkel: mint elmondta, a mai napig 151 fő szentgáli születésű I. világháborús halottat azonosítottak. Mintegy 110 főre vonatkozóan levéltári adatokat is találtak, 33 hős sorsáról azonban nem érkezett hivatalos jelentés, így hozzátartozóik kezdeményezésére bírósági úton nyilvánították halottá őket.
A dokumentáltan hadifogságba esett szentgáli katonák száma 51, akik közül valószínűsíthetően ennél sokkal többen, de a dokumentumok alapján négyen biztosan hadifogolytáborban haltak hősi halált. A maradék 47 főből heten tértek haza, tehát 40 főről nem ismert, hogy a későbbi évek során esetleg hazatérhettek-e, vagy a hadifogságban haltak meg.
A szentgáli hadifoglyok többsége, mintegy 36 fő, Oroszország hadifogolytáboraiban sínylődött. A hősi halottak közül 37-en haltak meg vagy tűntek el az orosz harctéren. Galíciában 24 fő halt meg vagy tűnt el. Mindössze 29 fő esetében ismert a végső nyughely vagy annak környéke: közülük 24 fő esetében szerepelnek adatok a temetőről, 8 fő esetében pedig a pontos sírhelyről is. A hősi halált haltak közül csak kevesen nyugodhatnak hazai földben: mindösszesen három katona, közülük két fő síremléke újult most meg.
