A megjelentek közül kitűnt egy nagyon aranyos, kedves idős néni, aki korát meghazudtoló módon határozott, kissé óvatos, ám fiatalos léptekkel, segítség nélkül, széles mosollyal közeledett felém. Köszöntöttük egymást és szinte azonnal kialakult a kölcsönös szimpátia, így elkezdtünk beszélgetni. Havetta Sándorné, Éva néni az egykori budapesti hadkiegészítő parancsnokságnál dolgozott „személyügyesként”, ahogy ő fogalmazott. 44 év munkával töltött idő után ment nyugdíjba, egy unokája és 2 dédunokája van, de egyedül él budapesti otthonában. Arra a kérdésemre, hogy mi fittségének a „receptje” 95 évesen „a munka”- válaszolta határozottan.

Éva néni minden nap fél 4-kor felkel és nekiáll a házimunkának: takarít, legalább 3 alkalommal járja meg gyalog a 4. emeletet - a házban egyébként működik a lift - és még a ház mögötti kis kertet is rendezgeti.