A csatákban elesett katonákra és a két világháború hősi halottaira, ártatlan civil áldozataira emlékeztek a Honvédelmi Minisztérium, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság és a város szervezésében a kecskeméti református temetőben. „Tartozunk a múltunknak. Tartozunk a jóvátétellel, ahol és amiben még lehet – tartozunk a méltó és hiteles emlékezéssel, ahol a megtörtént történelem már változtathatatlan. (…) Emlékeznünk kell rájuk is, hiszen ők mindannyian részesei voltak a nemzetnek, s emlékezetük része a nemzettudatnak. Annak a nemzettudatnak, amelyből kitörölni semmit sem szabad, amelyben mesterséges fehér foltokat teremteni vétek. S hogy miért? Arra engedtessék meg a filozófust, George Santayanát idéznem: »Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt.« Mi Nem akarjuk ismételni a rosszat, nekünk a béke az egyedüli az alternatíva” - idézte fel az elhunytak emlékét Holló tábornok.
A kegyeleti diplomáciáért felelős miniszteri biztos ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Emlékeznünk kell hőseinkre, hiszen ők mindannyian részesei voltak a nemzetnek, s emlékezetük része a nemzettudatnak. A lélekharang értük szól, a mécsesek lángja az ő lelküknek viszi el az emlékezés világát. Az örökre eltávozott katonák nem kérnek egyebet, csupán hogy szívünkben őrizzük emléküket – a mai nap pedig annak a bizonyítéka, hogy emlékezetünk soha nem halványulhat el! (…) Nincsenek egyedül, velük vagyunk lélekben. (…) Míg kezünket a szívünkre tesszük, az ő lelkükben kigyúl a bajtársi szeretet lángja, amely örök együvé tartozásban egyesíti a ma és múlt katonagenerációit. Ma, amikor minden hősi halottért megkondul a lélekharang, minden katonaáldozatért gyertya gyúl, nevüket felírjuk egy-egy lelki szemeink előtt megjelenő gránitra. Ezekből pedig összeáll az elesett hősök panteonja. Magyaroké és minden nemzet fiaié, akik életüket áldozták az emberiség történetét végigkísérő fegyveres küzdelmekben. (…) A háború minden értékrendet elsöprő szellemét csak az emberség, az egymás iránti tisztelet, a megértés és a kölcsönös megbecsülés értékrendjének megtartásával győzhetjük le. Legfőbb célunk nem lehet más, mint az emberiséget megillető béke védelme, amely az európai közösség életerejének és egységének biztosítéka. Ne feledjük: a halott katona már nem ellenség!”
A hősök előtti tiszteletadás résztvevői jó egészséget kívánva köszöntötték a második világháború még élő kecskeméti honvédjeit is: Antalfy Istvánt, Hegedűs Ferencet, Kecskeméti Jánost, Simon Balázst és Szeverényi Istvánt.
A hősök napja alkalmából tartott kecskeméti ünnepi megemlékezésen részt vettek a helyőrségben állomásozó katonai alakulatok parancsnokai, Bács-Kiskun megye, a város vezetői, valamint a helyi nyugállományú klubok és hagyományőrző egyesületek képviselői. Az ünnepi műsorban felléptek: az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekara (vezényelt: Kovács István őrnagy), a Kecskeméti Református Gimnázium kamarakórusa (vezényelt: Jámbor Zsolt), Hegedűs Zoltán színművész és a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanulói.
Fotó: a szerző felvételei
